A tündér kútja

A tündér kútja

Ónodi Annamária

2025. február 18.

Szeretek utazni és szeretem a meseszerű legendákat. Az egyik kedvenc történetem egy különleges kúthoz kapcsolódik. A kút négy oldalán egy-egy réz bikafej található. A bikák szájából folyik a víz mind a négy oldalon külön-külön medencébe. Az a legenda járta, hogy a négy bikafej négy különböző forrásból táplálkozik: a szerelemből, a szépségből, a hitből és a tudományból. Ha iszol valamelyikből, az csodát tesz veled, megváltoztatja az életedet. De körültekintőnek kell lenned, mert a varázslat úgy válik valóra, ha a kútból csak egyszer iszol. Ezt sokan nem tudják, és hiába viszik haza kannaszám a vizet, nem hat. Ezért aztán nem is lehet őket okolni, hogy nem hisznek a csodában. Választhatsz, hogy melyikből iszol. Akár többől is ihatsz, de csak egyszer, egyszerre. Én mind a négyből szerettem volna, de akárhogy is próbálkoztam, a legnagyobb csalafintasággal, csak három vízsugarat tudtam a tenyereimmel egybe terelni. A negyediket sehogy nem sikerült. Csak háromból tudtam egyszerre inni. Az egyik forrásról le kellett hát mondanom. Sajnálom, mert én bizony hiszem a kút csodás történetét. El is mesélem nektek.

---

A történelem előtti időkben, a nagy birodalmak kialakulása és bukása előtt élt egy Király. Ez a Király bölcs és alázatos volt. Lényét átjárta a hit. Hitte, hogy létezik egy nálunk nagyobb, Isteni erő. Hitte, hogy az ember csak egy apró láncszem a világmindenség óriási körforgásában még akkor is, ha a saját életében rendkívülit alkot. Ez a tudat egyáltalán nem bántotta őt, hiszen lehet, hogy egy nélkülözhetetlen, apró láncszem lesz. Bárki lehet meghatározó láncszem, akár tudtán kívül is. Világi gondolkodásunkkal ezt nem foghatjuk fel. Ehhez szükséges a hit, hogy valami nagy, egészhez tartozunk.

A király hitt a tudományokban is. Szerette volna megismerni a világ törvényszerűségeit. Nem azért, hogy megváltoztassa, hanem hogy azok ismeretében felvirágoztassa birodalmát. Meg akarta érteni a természetet, meg akarta érteni az emberek viselkedését. Nem azért, hogy kihasználja őket, hanem hogy minden cselekedetével a harmóniát szolgálhassa. A hit és a tudomány az ő életében kiegészítette egymást. Nem vetette el egyiket sem azért, hogy valamelyiknek elsőbbséget biztosítson.

Ennek a királynak mindene megvolt, csak a szerelem hiányzott. Járta a birodalmát, járta a városokat, hátha egyszer rátalál a szerelemre.

Az egyik vándorútja alkalmával eltévedt egy sűrű, sötét erdőben. Olyan sűrű és olyan sötét volt, hogy képtelen volt kitalálni belőle. Már késő este volt. Inkább úgy döntött, hogy behúzódik egy barlangba éjszakára. A barlang egy vízesés háta mögött volt elrejtve. A király bevackolta magát a barlangba, s mivel nagyon fáradt volt hamar elaludt. Éjszaka közepén egyszer csak egy furcsa érzés keltette fel. Ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy kimenjen a barlangból. Amikor kikukucskált a vízesés mögül, olyan csodát látott, amit még életében soha. Tündérek táncoltak a holdfényben. A király csak állt mozdulatlanul. A Tündérek tánca lenyűgözte. Középen állt a legszebb lány. Az ő fénye volt a legerősebb, az ő mozdulata volt a legkecsesebb. Ahogy a telihold kezdett elvonulni a fák felett, úgy hagyták abba a Tündérek az örömtáncukat és tűntek el az erdő sötétjében. A végén már csak a középen táncoló Tündér maradt a tisztáson és a hold fénye már csak az ő testét világította meg. Ekkor így kiáltott a Tündér:

• Bárki is vagy, gyere ki a barlangból!

A király megdöbbent, de szó nélkül engedelmeskedett.

• Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

Az erdő Tündér Királynője, hiszen ő volt az, hangosan felnevetett.

• Ó, ti naiv emberek! Miért gondoljátok, hogy nem érezzük meg, ha a közelünkben van valaki? Inkább azt mond el, hogy miért vagy itt?

• Eltévedtem.

• Nem arra vagyok kíváncsi, hogy mi történt veled, hanem azt kérdeztem, hogy miért vagy itt?

A Királynak még soha nem volt ilyen érzése. A Tündér belelátott a lelkébe, gondolataiba. Tudta, hogy nincs értelme hazudnia.

• A szerelmet keresem. Mindent megkaptam az életemben. Ez az egy dolog hiányzik.

• A szerelmet? Tudod, hogy az veszélyes, kiszámíthatatlan dolog? Az egész életedet felforgathatja. Lehet, hogy mindenedet el fogod veszíteni?

A Király ezt jól tudta, hiszen tanulmányozta az emberek viselkedését. Rengeteg tragédiát, szenvedést ismert, amelynek az eleje úgy kezdődött, hogy az ifjú lelkét megérintette a szerelem tüze. A Király annyira vágyott ennek az ismeretlen érzésnek a megtapasztalására, hogy nem mérlegelt.

• Igen, szeretném megismerni a szerelmet, még ha az egész birodalmamat is oda kell adnom érte.

• Komoly ár egy ilyen érzésért! Jól meggondoltad?

A Királyt annyira megbabonázta a Tündér lénye, hogy úgy érezte, hogy egy óra a Tündér mellett többet ér az egész életénél.

• Rendben. Segítek neked. Egy hónap múlva legyél ugyanitt. – azzal eltűnt.

A Király visszatért birodalmába. Igyekezett mindent úgy csinálni, mint eddig, de a gondolataiban ott élt a Tündér képe. Alig várta, hogy leteljen az egy hónap és visszatérhessen az erdőbe. Megnézte a Tündérek lenyűgöző táncát és utána sokat-sokat beszélgettek a Tündér Királynővel. A Tündér Királynő egy csodálatos új világot tárt elé.

Ki tudja meddig tartott volna ez az idilli állapot, ha a Király tanácsosai nem figyeltek volna fel a Király különös viselkedésére. A Király megváltozott. Már nem érdekelte őt a tanácsosok véleménye. Már nem számoltatta be őket a tudomány legújabb felfedezéseiről. Ennek ellenére mindent jobban tudott mint a tanácsosai. Már nem kérdezett, hanem válaszokat adott. Mintha egy különös, új képesség birtokába jutott volna.

A Király fő-fő tanácsosa nagyon hiú ember volt. Eddig ő volt a Király jobb keze. Minden fontos dolgot vele beszélt meg. Most úgy érezte, hogy kegyvesztett lett. Irigység és gonoszság költözött a szívébe. Összebeszélt a többi tanácsossal és elhatározták, hogy kikémlelik, hogy hova megy el a Király minden hónapban pontosan ugyanazon a napon.

A Tündér hiába figyelmeztette a Királyt, a Király elbizakodott volt. Azt gondolta, hogy a parancsait szó nélkül teljesítik és nem ügyelt arra, hogy az utasítása ellenére senki se kövesse.

Feljött a telihold. Megjelentek a Tündérek a tisztáson és ekkor iszonyatos ordítás hasított a levegőbe. A Tündék elszaladtak, csak a Tündér Királynő maradt ott, aki rémülten szaladt a Királyhoz és szorosan átölelte.

• Ó, te balga! Mit tettél? Miért tártad fel a legféltettebb titkunkat?

Ekkor vette észre a Király, hogy a tanácsosai titokban követték. Szerencsére a védő fák elfogták őket. Fájdalmukban és félelmükben ordítottak bele az éjszakába.

• Most mi lesz velünk? – kérdezte kétségbeesetten a Király.

• Menj el, és soha többé ne gyere vissza! Az embereidet pedig megölöm. Meg kell védenem a saját népemet! Bárki beteszi ezek után a lábát az erdőmbe, az a halál fia. Te sem leszel kivétel.

A Király nagyon megijedt. Már nem akart a Tündér Királynő nélkül élni. Ez a vágya ezerszeres erőt adott neki.

• Én nem akarok többé nélküled élni! Legyél a feleségem! Legyél a birodalmam királynője. Neked adom az összes erdőt, az összes vizet. Te uralkodsz felettük továbbra is, de most már, mint az én feleségem.

A Tündér Királynő is beleszeretett a Királyba. Mivel hitt neki és nem akart örök háborúságban élni az emberekkel, azért feleségül ment hozzá.

A Királynak és a Királynőnek gyönyörű, harmonikus módon kezdődött az élete. Nemsokára egy csodálatos kislánnyal ajándékozta meg őket a sors. Úgy éreztek, hogy ők a világ legboldogabb párja.

Az emberek irigységével viszont nem számoltak. Márpedig az egyre inkább növekedett. A Királyt annyira elfoglalta felesége szerelme és a lánya szépsége, hogy már nem törődött az emberi viselkedés tanulmányozásával. A tudományos munkásságát elhanyagolta. A tudósok társaságát nem akarta feloszlatni, inkább a testvérére bízta a kutatások vezetését. Az ő szívében olyan szépség és szeretet élt, hogy nem tudta elképzelni, hogy más lelkét a gonoszság járhatja át. Márpedig így történt. A testvére már nem csak a trónját, hanem a gyönyörű feleségét is irigyelte tőle. Azt gondolta, hogy a tudományok területén majd elégtételt fog venni. Sokkal hatalmasabb lesz, mint a testvére. Eddig a természet törvényszerűségeit azért tanulmányozták, hogy minél jobban együtt tudjanak vele élni. Most viszont olyan sötét, fekete utakra indultak el, amelyet a Király eddig tiltott. A hatalom, a mindenen feletti uralkodás iránti vágy teljesen kiszorította a lelkükből az alázatot. Amíg a Király a feleségével és a kislányával boldogan játszott a gyönyörű kertjükbe, addig a tudósok társasága veszélyes kísérletekbe fogott.

Nagy eseményre készülődött a Királyi házaspár. Lányuk aznap töltötte be a 18. életévét. Erre az eseményre meghívtak minden fontos embert a birodalomból. A Király éppen egy fontos bejelentésre készülődött, amikor egy óriási robbanás rázta meg a világot és az egész birodalom egyik pillanatról a másikra megsemmisült. Hirtelen elsötétedett minden.

A robbanás következtében a Királyi házaspár és legközelebbi barátaik a palota pincéjébe zuhantak és ott rekedtek. A rettegés napjai, a rettegés hónapjai következtek. Nem tudták mi történt. Nem tudták, hogy rajtuk kívül maradtak-e életben emberek. Félelmükben egymásnál kerestek menedéket. Egymásban próbáltak megvigasztalódni.

Teltek a hetek, múltak a hónapok. A Tündér Királynő egyik nap maga köré gyűjtötte a családját és velük rekedt barátaikat. Olyan fény jelent meg körülötte, amely bevilágította a kis teret és mindenkinek melegséget adott. Szép, nyugodtan elkezdett beszélni.

• Tudjátok, hogy Tündér vagyok és rendelkezek különleges képességekkel, de nem tudok mindenkit megmenteni. Ahhoz nincs elég energiám. Ketten viszont megmenekülhetnek.

• Fogd a lányunkat és menj! – kiáltotta egyből a király. - Ez nem kérdés. Ti ketten vagytok a legfontosabbak az életemben!

• Inkább menjetek ti ketten – mondta a Tündér Királynő a lányának és a férjének. - Ha te nem mész, akkor ki fog veszni az értékes emberi faj.

Egy nagyon hosszú beszélgetés kezdődött el. A többiek már rég aludni tértek, amikor a Király és a Tündér Királynő még mindig meghitten beszélgettek. Reggel egy különös tervvel álltak elő. Mivel a társaságból mindenki kész volt feláldozni magát, ezért egy különleges alagutat építettek, ami a felszínig vezetett. Felülről nézve olyan volt, mint egy feneketlen kút. De nem ők menekültek, hanem a négy, számukra legfontosabb dolgot küldték fel az embereknek. A hitet, a szerelmet, a szépséget és a tudományt. A tündér négy bikafejet formázó kútfőt varázsolt a kút tetejébe. Aztán elmondta a szükséges igéket. A négy sugár hatalmas erővel tört föl a mélyből. Nem keveredtek egymással, így mindegyik megőrizte erejét. A környéken az emberek örültek a kútnak, a tiszta víznek, de akik nem ismerik a történetet, azoknak sejtelmük sincs a varázslatról.

---

A kút még mindig áll. Te már ismered a történetét. Már tudod, hogy csak akkor kel életre a varázslat, ha egyszer iszol a vizéből. Melyik forrást választanád?

.