A. Revenita
2024. 04. 25.
Judit szeretett volna jó lenni, mégis megrázta az a történet, amit régi barátja, Péter mesélt neki. Péter egészen kisgyerekkora óta jó apa és jó férj szeretett volna lenni. Mégsem sikerült neki. Az utolsó pont az volt, amikor volt felesége tudta nélkül lecseréltette a zárakat a még mindig közös tulajdonú házukban. Péter döbbenten állt a bezárt ház előtt. Betörőként kelljen bemennie a még ott hagyott holmijáért abba a házba, amit saját két kezével épített?
Judit sokat mesélt édesapjáról Péternek és ezen beszélgetések során úgy érezte, hogy egyre jobban becsüli saját édesapját. Miért? Azért, mert egyre tisztábban látta az emberi gyengeségeit, és egyre jobban körvonalazódott, hogy egy alapvetően értékes ember volt kisebb-nagyobb, de inkább nagyobb hibákkal.
Péter is alapvetően jó ember volt kisebb-nagyobb hibákkal. Mi volt a különbség a két férfi sorsa között? A mellette álló nő. Judit édesanyja sokat szenvedett férjétől. Ha tehette volna, elvált volna tőle. Judit még nyolc éves sem volt, amikor megfogalmazta, hogy ő anyuka szeretne lenni férj nélkül. Judit szülei mégsem váltak el. Miért nem? Mert egyedül nem lettek volna életképesek. Már mindketten a második házasságukban voltak. Judit édesanyja hiába szenvedett sok mindentől, de arra nem vitte rá a lélek, hogy teljesen tönkre tegye a férjét. Ha elvált volna tőle, nagy valószínűséggel neki ítélték volna a kislányukat és megkapta volna azt a lakást is, amit Judit édesapja két kezével alakított ki. Judit édesapja másodszorra is utcára került volna.
Judit abban a tudatban nőtt fel, hogy szülei házassága nem jó, ha édesanyjának lett volna egy lakása, akkor elköltözött volna.
Judit 20 évvel ezelőtt temette el édesanyját és most kezdett sok mindent másként látni. Péternek is voltak hibái, de közel sem annyi, mint amennyi az ő édesapjának. Judit édesanyja sokat szenvedett, két dolgot mégis nagyon szépen csinált. Juditnak mindig azt mondta, hogy „nagyon szeret téged édesapád”. És ami még ennél is fontosabb, hogy amikor férje bajba került, akkor gondolkodás nélkül mellette állt. Mintha egycsapásra eltűntek volna a régi sérelmek. Kimondatlanul is két fontos örökséget hagyott Juditra: „Édesapád szeret téged!” „Ha valaki bajban van, mellette állunk.”
Pétertől éppen ezt a két dolgot vették el. A gyerekeit ellene fordították. Még a régi szép emlékeket is elvették tőle.
Judit 6 éve már csak a szülei emlékeiből él. Az idő múlásával egyre fontosabbak számára. A legnehezebb pillanatokban mindig ők állnak mellette. „Ha ők meg tudták csinálni, én is megfogom.” Judit szerint bűn elvenni egy gyerektől azt a tudatot, hogy az édesapja szerette őt és bűn rosszabbnak beállítani, mint valójában. Ezzel egy létfontosságú gyökeret vágunk el. Ezen a gyökéren keresztül életünk végéig jöhetne a tápláló energia és kapaszkodópontot jelenthetne.
Péternek nem az jelentette az igazi fájdalmat, hogy amikor elveszítette munkáját, akkor felesége lelépett egy másik pasival, hanem az, hogy a gyerekeit elvette tőle. Most pedig anyagilag is ki akarja forgatni. Mit tegyen?
Igenis fáj, ha bántanak. Igenis fáj, amikor rádöbbenünk, hogy csak a pénzünk kellett. Igenis fáj, hogy ha cserbenhagynak minket. Igenis fáj, amikor rádöbbenünk, hogy a családunk nem olyan, mint amilyen családot szerettünk volna.
A fájdalom haragot szülhet. A fájdalom és a harag együttesen rossz tanácsadó. Mit tegyen? Adjon oda mindent? Mi van, ha ez sem lesz elég? Már elvették tőle a gyerekeit. Elvették tőle a szép emlékeit. Kivágták a fáit. Most a maradék ház részét akarják elvenni. Ha ezt megszerezték, akkor meg fognak vajon állni? Vagy mint egy rossz kísértet élete végig ott lesznek a háta mögött és bármi jó jöhetne az életében, arra rögtön lecsapnak. „Ezt te nem érdemled meg!” „Neked bűnhődnöd kell!” Miért? „Mert mi ezt így akarjuk.”