Anna Revenita írása
2024. 12. 21.
Hallottam egy kedves gyermekkori történetet. A gyerekek szenteste elmentek édesanyjukkal a templomba, megnézték a misztériumi játékot. Utána sétálgattak még a kivilágított utcákon, míg a lakásuk ablakában fel nem villant a titkos jel – megjött Jézus. Otthon várta őket a feldíszített karácsonyfa és az ajándékok, melyeket Jézuska hozott. Mondhatod, hogy csak mese volt az egész. Ha így lenne is, mi ezzel a baj? A gyerekek nagyon fontos dolgokat is megértenek, ha a mese nyelvén mondjuk el nekik. Nem csak megértik, hanem ha megérinti a lelküket soha nem felejtik el. Meg tudják őrizni a régi karácsonyok emlékét, és felnőttként is át tudják élni az ünnepi várakozást. Akkor is, ha már régen tudják, hogy nem Jézuska teszi a fa alá az ajándékot.
A mi Karácsonyunk is szép volt, de valahogy másként. Nálunk nem a Jézuska hozta a karácsonyfát. Mi együtt mentünk el a piacra megvenni a fenyőt és közösen díszítettük fel. Nálunk nem a Jézuska hozta az ajándékokat, hanem a szeretetünk. Néha próbálkoztunk a „Mennyből az angyal….” eléneklésével, de elég gyatrára sikerült. Tudtam, hogy karácsonykor mit ünneplünk, de Jézuska olyan volt mint egy távoli rokon. Küldte az ajándékát, de nem jött el közénk.
Amikor felnőttem, a saját családomban még kevésbé tudtam megteremteni a karácsony misztériumát. Igaz, hogy minden évben, december 24-én délelőtt amíg díszítettem a lakást végignéztem a Jézus életét. Igaz, hogy karácsonyi dalokat hallgattam, de Jézus csak az én szívembe élt, nem tudtam behívni a közös Karácsony estébe. A gyerekeim számára láthatatlan maradt.
Közeledik a Karácsony. Nem jó, ha tele vagyunk frusztrációval az ajándékok, a főzés, a takarítás miatt. Nem jó, ha a karácsonyi ünnep csak az evés-ivásról, az ajándékokról és a vendéglátásról szól.
Szeretném ha Jézus ott lenne velünk a Szent Estén! Mint azoknak a gyerekeknek a lelkében, akik izgatottan várták, hogy a karácsonyfán felgyúljanak a fények. Szeretném ha mi is képesek lennénk megélni születésének misztériumát! Képesek vagyunk rá egyáltalán? Vajon nem veszünk bele az anyagi javakba és a külsőségekbe? Hogyan lehet szépen megélni a szentestét?