A. Revenita

2022. 06. 15.

Judit idegesen kopogott tollával az íróasztalán. Egy óra múlva kezdődik az értekezlete. Régen szerette ezeket a szertartásos összejöveteleket. Azt, hogy mindenkinek megvolt a szokott helye az asztal körül, hogy mindennek megvolt a maga koreográfiája. Ki érkezik elsőnek, ki az, aki mindig késik néhány percet. Szerette a cinkos összekacsintásokat. Most mégis örült, hogy nem kell ott lennie, hogy Teamsen csatlakozik be. Legalább nem kell minden pillanatban jelen lennie. Egy kicsi elengedheti magát, már amennyire a helyzetük ezt lehetővé teszi.

Bekövetkezett az, amitől a szervezeti átalakítás során a leginkább féltek. Nem gondolták, hogy éppen velük fog megtörténni. A szerkesztőségben volt egy kis csoport, aki az EMBER-rel foglalkozott, emberi sorsokat, történeteket mutattak be. Nem a sikerrel, nem a gazdasággal, nem is a politikával, hanem egyszerűen az EMBER-rel foglalkoztak. Több mint 10 éve dolgoztak együtt. Mindenki más volt. Volt, aki a sportolók emberi oldalát mutatta be. Volt, aki híres dinasztiák leszármazottjaival készített interjút. És volt, aki a nyomornegyedek életébe engedett bepillantást. Nagyon különbözőek voltak, mégis összekötötte őket egy láthatatlan szál. Képesek voltak a felszín mögé hatolni és a külsőségektől megtisztítva bemutatni az emberi érzéseket. Megmutatták a sikerek mögötti küzdelmet és az elkeseredettségben az utolsó reménysugarat.

Azt tervezték, hogy kitartanak együtt, most mégsem tudták mi lesz velük. Az utolsó tőrdöfés az volt a számukra, amikor bejelentették, hogy a vezetőjüket kinevezik a Sport csoport élére. Eddig mindig arról beszéltek, hogy együtt maradnak és amit lehet megóvnak, tovább viszik. A felsővezetői határozat egyértelmű volt. Az EMBER csoportot ebben a formájában meg kell szüntetni. Az Ember kifejezés túl általános, azt nem lehet megfelelően értelmezni. A rendszer átláthatósága érdekében három jól elkülöníthető csoportot hoztak létre: Sport, Kultúra, Vidék. Az alapelv az volt, hogy mindenki menjen oda, ahová a cikkei leginkább illenek.

Judit a Vidék csoportba került. Miért? Talán a véletlennek köszönhette. A legutolsó írása egy Keleti pályaudvaron várakozó családról szólt. Lehet, hogy ebből azt a következtetés vonták le, hogy ő a vidéki emberekkel foglalkozik? Ha részletesen tárgyalta volna, hogy a reménytelenül magába roskadó férfi milyen sportcipőt viselt, akkor a Sport csoportba helyezték volna át? Juditot senki nem kérdezte meg. Egyszerűen döntöttek az életéről, sorsáról úgy, hogy semmit nem tudtak róla.

Judit világ életében Pesten élt. Semmi köze nem volt a vidékhez. Fogalma sem volt, hogy mit várnak majd tőle, és hogyan tud majd megfelelni.

A kilátásoktól egyre idegesebb lett. Még több mint fél óra volt az értekezlet kezdetéig. Kiment inkább a konyhába egy kávéért. Éppen ott találta Gabit, a Kultúra osztály úgy gyakornokát. Gabi szenvedélyesen tudott beszélni a zenéről. Amint meglátta Juditot, egyből lecsapott rá:

• Mit szólnál hozzá, ha az emeletünkön a közös térbe berendeznénk egy zeneszobát?

• Nem tudom hol leszek két hónap múlva – felelte Judit szomorú hangon.

Gabi láthatólag nem érzékelte azt a felkorbácsolt hangulatot, ami Juditot és közvetlen kollégáit körbevette. Judit további magyarázatot adott:

• Megszüntetik a csoportunkat és engem áthelyeznek a Vidék osztályra. Akkor fel kell költöznöm a harmadik emeletre.

• Oh, a harmadik emelet is nagyon szép! Már jártam ott is. Bár én jobban kedvelem az első emeleti bordó függönyöket, mint a harmadik emeleten levő zöldeket.

Juditnak nem volt ereje elmagyarázni, hogy mit jelent 10 éven keresztül ugyanahhoz az asztalhoz leülni, ugyanazon emberek környezetében. Itt nem a függöny színéről volt szó….

Gabi csak csacsogott tovább:

• Én szeretem a változásokat. Ha megváltozik a környezetem, az mindig arra késztet, hogy én is változzak. Így mindig fiatal fogok maradni.

Hát, igen! A változás. Ez volt Judit gyenge pontja. Utálta a változásokat. 20 évvel ezelőtt rendezte be a szobáját és azóta minden változatlanul volt benne. Az úgy jó, mert megszokta.

Pedig nincs más lehetősége, változnia kell. Az élete eddigi egyensúlya felborult. Mi lenne, ha leköltözne vidékre? Ha venne egy kis parasztházat és felújítaná? Talán a saját két kezével. Akkor tudna a vidékről írni, megőrizhetné a hitelességét. Annyira logikus az egész. Igen, vesz egy kis házat egy csendes kis faluban, elköltözik két huszonéves gyerekétől, ideje nekik is önállósodniuk….

Hirtelen megszólalt a megbeszélést jelző csengőhang. Judit gyomra görcsbe rándult. Fogalma sem volt, hogy mi lesz vele fél év múlva és ez komoly aggodalommal töltötte el.