Kötő Kata
A. Revenita
2025. 02. 27.
Kötő Kata igazából nem volt Katalin. Kötő meg végképp nem. Csak mi hívtuk őt így a háta mögött. Persze a név nem teljesen véletlen. Kicsit olyan mint gyermekkorom indián regényeiben. Ott is volt Félszemű Bill a cowboy, vagy Ülő Bika, az indián. Az emberek valamilyen különös ismertető jel, vagy tulajdonság alapján kapták a nevüket. Hát, Katával is valahogy így történt. Mivel gyakran láttuk őt kötögetni az irodájában ücsörögve, egy idő után csak úgy emlegettük egymás között, hogy ő a nagy kötő. De ez így olyan ügyetlenül hangzik. Kerestünk hát hozzá egy jól csengő keresztnevet. Ízlelgettük a Jolánt, a Gizit, de végül a Katánál maradtunk. Az, hogy mi is volt a neve valójában? Már egyáltalán nem fontos, hiszen a tőlünk kapott neve ragadt meg az emlékezetünkben. Ha összefutunk a régi kollégákkal egy kis pletykálkodásra, akkor mindig elhangzik a kérdés: mi lehet vajon Katával? Tudod, a Kötővel… Vajon megvan-e még? Azt a kérdést nem igazan szoktuk feltenni, hogy miért lett belőle Kötő Kata.
---
Kötő Kata felnézett az órára az irodája falán. Még csak három óra. Még két órát el kell valamivel tölteni. Legalább be tudja fejezni a pulóvert.
Nem volt olyan rég, amikor el nem tudta volna képzelni, hogy valaki a munkahelyén kötögessen. Még azt is felháborítónak tartotta, ha a kollégái ételrecepteket beszéltek meg egymással és nem a munkájukkal foglalkoztak. Azóta sok minden megváltozott. Nem csak ő változott meg, hanem mindenki más is körülötte.
Kata kezében gyorsan járt a kötőtű. Most az unokájának készítette a pulóvert. Remélte, hogy gyerekei hazajönnek karácsonyra, oly régen nem találkozott már velük. Múltkor már elmagyarázták neki, hogy a hagyományos kötött holmikat már senki sem hordja. Ha azt akarja, hogy felvegyék, akkor kössön rá valami menő dolgot. Most nagyon igyekezett. Még szerencse, hogy itt bent már semmi dolga nincs.
Elmosolyodott. Milyen más volt tíz évvel ezelőtt minden! Akkor még nem a pulóvereken igyekezett ennyire. Ott voltak a fontos feladatok és a fontos határidők, és ettől fontos volt ő is. Talán még szerették is a kollégák. A kollégák, akikkel együtt kezdett a cégnél. Igaz is, ők valahogy elkoptak az évek során. Volt aki jobb helyet talált, más nyugdíjba ment, és van olyan is, aki már nincs többé. Furcsa ezt így végiggondolni. Más emberek, más szokások. Már csak ő maradt, mint valami eleven emlékműve egy leköszönt kornak. Nem érti, hogy miként vezetett ide az út, és nem is akar szembenézni vele.
Az első figyelmeztető jel az lehetett, amikor megtorpant a karriere. Már nem ő volt a kedvenc. Aztán elkezdték elvenni tőle a feladatokat. Ennek még örült is. Legalább már nem kell túlóráznia. Ezután jött a nagy átszervezés. A régi kollégákat áthelyezték más osztályokra. Vele valahogy nem tudtak mit kezdeni. A megszokott munkájára már nem volt szükség, új feladatot meg nem tudtak, vagy talán nem mertek rábízni. Persze ő sem maradhatott a szép, tágas irodában. Egy aprócska kis szobába költöztették, a folyosó végére, a takarítószertár mellé. Ez volt az egyetlen olyan iroda az épületben, amit nem újítottak fel. A leselejtezett bútorokat tartották itt. Talán azt remélték, hogy erre úgy fel fog dühödni, hogy felmond. A felmondásban elszámították magukat, a dühben nem. Kata idegesen járkált fel, s alá. Úgy érezte, hogy ezt a megaláztatást nem fogja tudni elviselni. Aztán elvették a céges telefont, a laptopot. Először szinte sokkot kapott. Utána rájött, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna vele. Délben kiment a piacra vásárolni, délután kifejtette a borsót. Időnként kiment a konyhába teát készíteni és ő is hangsúlyozta, hogy neki mennyi dolga van. Aztán rájött, hogy a szobában lévő régi asztalok milyen hasznosak. Akár a komplett konyhai előkészítést is el tudja rajtuk végezni. Attól is egyre kevésbé kellett tartania, hogy valaki rányitja az ajtót, és mentegetőznie kell, hogy mivel tölti az idejét. Már nem csak a zöldségeket vette meg ebédidőben, hanem a húst is. Szépen felszeletelte, tálcákra rakta, lesózta, ahogy kell. Hely volt bőven.
Kata helyzete megalázó volt a munkahelyén. Mindenki keresztül nézett rajta, mindenki megvetette őt. Miért nem mondtak fel neki? Csak. Azt akarták elérni, hogy ő mondjon fel. Kata lelke megkérgesedett. Neki már nem volt veszteni valója. Ezt a pulóvert még megköti ma az unokájának. Ha ez sem tetszik, akkor jövőre köt neki másikat.