Az ember, a ló és a szúnyog

Az ember, a ló és a szúnyog

Ónodi Annamária

2024.március 22.

 Voltál már olyan helyzetben, hogy nagyon szerettél volna segíteni valakinek? Úgy érezted, hogy meg kell védeni valakit? Esetleg neked szerettek volna segíteni? A segítő néha hiába látja a veszélyt, nem biztos, hogy mindig a megfelelő eszközt használja.

E rövidke írás azt mutatja be, hogy egy ember hányféleképpen próbálkozott szeretett lova megvédésével. A történet kitaláció, de továbbgondolható.

1.

A lóra rászállt egy veszélyes szúnyog. Szerencsére a ló gazdája ezt észrevette és rávágott az ostorával a ló hátára, de nem találta el a szúnyogot. A ló nagyon megijedt, majdnem felborította a szekeret. A szúnyog a ló hirtelen ágaskodásától még jobban megijedt és elrepült. Az ember megnyugtatta a lovát, kedvesen megsimogatta a fejét, adott neki egy szép nagy sárgarépát és békésen folytatták tovább útjukat.

2.

Az ember lovaskocsival fuvarozott. Meglátott egy maréknyi veszélyes szúnyogot rászállni a lova hátára. Féltette a lovát és mindenképpen távol akarta tartani a szúnyogokat kedves állatától. Ezért a kezében levő ostorral elkezdte ütlegelni a ló hátát olyan erősen és olyan gyorsan, ahogy csak bírta. A ló megijedt, két lábra ágaskodott és kiszabadulva a járomból elvágtatott. Az ember ott maradt egyedül a szekerével. Az volt a szerencséje, hogy arra járt egy jó ismerőse, aki segített neki hazavinni a szekeret. A ló már ott várta őt a kapuban. Nem volt hova mennie.

3.

Az ember faszénnel kereskedett. Az erdőben égette a szenet és lovaskocsival hordta be a szomszédos városba eladni. Azon a nyáron sok csapadék esett. Az ártéri erdő széle elmocsarasodott. Megjelentek benne a veszélyes szúnyogok. Az ember féltette a lovát. Amikor a mocsaras részhez értek dühödten elkezdett össze-vissza csapdosni már egyetlenegy távoli szúnyog láttán is. Az erős csapások többsége a ló hátát érték. Két hónap múlva az addig engedelmes ló már nem volt hajlandó átmenni az erdőt szegélyező mocsaras szakaszon, hiába kérlelte őt a gazdája. Mivel az ember nem tudott szenet szállítani, teljesen elszegényedett és végül a lovát is eladta.

4.

A ló gazdája már nagyon dühös volt a szúnyogokra, sok állatát vesztette el miatta. A lóra rászállt egy veszélyes szúnyog. Az ember haraggal telve rávágott a kezében levő tárggyal mit sem törődve a következményekkel. A ló halottan esett össze a fejét ért rettenetes csapástól.

5.

Az ember nagyon féltette a lovát, ezért az erdőben lakó javasasszonyt kérte meg, hogy keverjen a lova számára egy olyan csodabalzsamot, amely megvédi őt a csípésektől. Az öregasszony el is készítette két öl faszénért. Az ember gondosan bekente a lova testét és magabiztosan elindult az úton. Már megtanulta, hogy a lovát nem szabad erősen ütlegelni, mert könnyen megbokrosodhat. Látta ő a közelgő szúnyograjt, de bízott a balzsam hatásában. A szúnyogok rászálltak a ló testére, de azon nyomban vissza is fordultak. A balzsam állaga és szaga elriasztotta őket. Egy vézna kis szúnyog nem jutott el a ló hátáig, nagyon elfáradt és a ló fülébe szállt le. Csak úgy megszokásból belecsípett. A ló két nap múlva elpusztult.

6.

Az ember rájött arra, hogy a ló feje a legérzékenyebb. Nem elég, ha a testét meg tudja védeni, a fejre is ki kell találni valamit. Szerencsére a városban lakott egy ezermester. Őt kérte meg, hogy készítsen egy páncél sisakot szeretett lova fejére. A ló testét gondosan bebalzsamozta, a fejére pedig rátette a sisakot. Már lassan egy éve így fuvarozott. Az örömét lassan elkezdte beárnyékolni egy szorongató érzés. Úgy érezte, hogy flúgosnak tartják az emberek. A férfiak megmosolyogták, az asszonyok összesúgtak a háta mögött, a gyerekek pedig csúfolódtak. Köznevetség tárgya lett. Éveken keresztül büszkélkedett a lovaival, most pedig szégyenkeznie kellett. Már nem szívesen hagyta a lovát a kocsma előtt, mert minden egyes belépőnek volt egy viccesnek gondolt mondata rá. Rászokott arra, hogy inkább kikötötte a város szélén egy elhagyatott helyen és gyalog ment el a kocsmához. Egy szokatlanul meleg napon hamar végzett a fuvarozással, és utána a kocsmában jó ízűen elbeszélgetett. Mivel nem látták a páncélba öltöztetett lovát, elmaradtak az élcelődések is. Az ember úgy érezte, hogy végre visszatért a régi normális élete. Mire visszatért a lovához ájultan talált rá. A nagy melegtől hőgutát kapott a páncélsisak alatt. Azt ugyanis nem merte levenni róla, mert féltette a szúnyogoktól.

7.

Az ember a hosszú évek alatt számtalan lovát elveszítette a szúnyogok miatt. Tehetetlennek érezte magát. Lassan-lassan az összeomlás szélére került. Egy hideg téli reggelen váratlanul bekopogtatott hozzá egy jótevő, aki ismerte az ember problémáját és felajánlotta neki, hogy egy-egy öl faszénért cserébe minden téli reggelen eljön hozzá és segít neki kigyógyulni a bajából. Az ember csak ámult és bámult amikor kiderült, hogy milyen híres-neves pszichológus jött el hozzá. A január azzal telt, hogy minden reggel el kellett mesélnie egy régi történetet. Egy hónap után a pszichológus megállapította, hogy az embernek az a problémája, hogy súlyos averziója alakult ki még az ártalmatlan szúnyogok iránt is és képtelen kontrollálni az érzelmeit. A következő egy hónapban a pszichológus előadásokat tartott a különböző szúnyogfajtákról és számokkal alátámasztotta, hogy ha vesszük a világ összes szúnyogját, akkor a halálos csípések aránya 5% alatt van. Az embernek fel kellett idéznie gyermekkori emlékeit, amikor bementek a nádasba, a szúnyogok össze-vissza csipdesték őket és semmi bajuk nem lett. Néhány nap múlva a csípés helye sem látszódott. A következő hónap az önkontrollról szólt. A pszichológus szúnyogképeket mutatott és amikor az ember összeszorította az öklét, hogy már pedig ezt elpusztítja, akkor speciális légzőtechnikákat gyakoroltatott vele. Eleinte nagyon nehezen ment. Az emberben nagyon erős volt a védekezőmechanizmus, de a pszichológus is elég kitartó volt és másfél hónap alatt elérte, hogy amikor felmutatott egy szúnyogképet, akkor az ember elkezdte dúdolgatni a „Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál….” gyerekdalt.

Lassan kitavaszodott. Már nem kellett fűteni. A pszichológus úgy ítélte meg, hogy sikeres volt a kezelés és befejezhetik. Már nem járt ki minden reggel a szénégetőhöz egy-egy öl faszénért.

Gyönyörű tavaszi idő volt. Az ember vidáman kezdett fuvarozni a lovával. Amikor elért a régi mocsaras részhez, kissé összerándult a gyomra, de elkezdte alkalmazni a tanult légzőtechnikákat és mondogatta magának, nem lesz semmi baj. Még nagyon kora tavasz volt. Nem voltak szúnyogok. A március és az április vidáman és gondtalanul telt. Májusban megjelentek az első szúnyogok. Az ember ökölbe szorította a kezét és hangosan énekelte a „Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál….” Nem történt semmi bajuk. Viszont elérkezett az a nyári időszak, amikor a mocsárban élő egyetlen veszélyes szúnyogfaj előjött. Az ember zsigereiben érezte a bajt. Lüktetett a feje. Viszont tényleg jól dolgozott a pszichológus. Az emberbe égette, hogy minél jobban fél a szúnyogok esetleges támadásától, annál nagyon kontrollt kell gyakorolnia és átmennie a veszélyes szakaszon.

Sajnos a veszélyes szúnyogfajnak nem volt pszichológusa, ők nem tudták, hogyan kell az érzelmeiket és a testi ösztöneiket kontrollálni. Amint megérezték a ló meleg kisugárzását, rárepültek. A ló egy hét alatt magas lázban elpusztult.

8.

Az ember úgy érezte, hogy becsapták. Hiába próbált meg mindent, képtelen megvédeni szeretett lovát. Csak egyszer sikerült. De akkor meg nevetség tárgyává vált. Semmi örömét nem lelte a lovában, aki ráadásul hőgutát kapott és súlyosan lebetegedett.

Búsan üldögélt a házuk előtt, amikor odament hozzá a fia.

• Miért búsul édesapám?

• Hogyne búsulnék, hiszen hiába igyekszem, nem jutunk egyről a kettőre. Mire összegyűlik egy kis pénzt, akkor elpusztul a lovunk és újat kell venni.

• Édesapám emlékszik arra, hogy melyik hónapban történik mindig a baj?

Az ember elkezdett gondolkodni.

• Tavasz elején mindig minden olyan vidám. Legkorábban júliusban, leggyakrabban augusztusban, és néha szeptemberben. Az ősz vége és a tél már jó.

• Mi lenne, ha édesapám csak akkor fuvarozna amikor nem veszélyes?

Az ember elgondolkozott. Lehet, hogy igaza van a fiának. A pszichológussal való beszélgetés azért nem volt hiába való. Nem kutatta fia hátsó szándékát, pedig pontosan tudta, hogy régi álma az, hogy augusztusban menjenek el közösen nyaralni.

• A többi hónapban mit csinálunk?

• Semmit. A jómódúak előre meg tudják venni azt a mennyiséget amire szükségük van. Juli néninek pedig olyan kevésre van szüksége, hogy annyit én is el tudok neki vinni a hátizsákomba.

Az ember 9 hónapon keresztül vígan fuvarozott a lovával. Három hónapon keresztül pedig nem ment a veszélyes rész közelébe. Fia mindenben segítette őt. Már nem féltette a lovát. Viszont eszébe jutott, hogy fia rendszeresen jár a városba a veszélyes útszakaszon keresztül és elkezdett aggódni érte…