Ónodi Annamária
Hatalom Úrfi csodás örökséget kaparintott meg. Megszerezte üknagyanyja nagy keverő-kavaró fakanálját és receptkönyvét. Ugyanúgy, ahogy boszorkány üknagyanyja tette, minden hajnalban felkelt és elvégezte a keverés-kavarás hírhedt szertartását. Volt, amikor a jól bevált recepteket alkalmazta. A legalávalóbb gazemberbe is belekevert olyan szeretni való tulajdonságokat, amellyel meg tudta lágyítani az emberek szívét és még a legszembetűnőbb gazságukat is megbocsájtották neki. Volt, amikor csak véletlenszerűen kavart. A tudós első mondatai még igazak voltak, de mire a mondanivalójának a végére ért, már elferdült az igazság. Volt, amikor tudatosan manipulálta a híreket és az embereket. A receptkönyv tartalmazta azokat a kulcsszavakat: béke, család, szabadság, melyeket mintegy kitűzőként használva belekevert mindenbe, hogy az emberek egy részének támogatását megszerezzék. Volt, amikor csak véletlenszerűen keverte a dolgokat, teleszórva a világot kísértésekkel.
Az emberek többségét ez már nem érdekelte. Észre sem vették. Rég elkönyvelték, hogy a világ velejéig romlott. Csak a saját érdekeiket nézték, így az újabb és újabb kísértések már fel sem tűntek nekik. Hiszen az jár nekik. Jár nekik a jólét. Jár nekik a hatalom. Jár nekik a mámor. Jár nekik a szórakozás. Jár nekik a gondtalan élet.
Vajon a végítéletkor lesz még igaz ember a Földön? Lesz-e 100? Lesz-e 10? Lesz-e valaki, aki tiszta lélekkel mer majd Isten szemébe nézni?