- Ónodi Annamária története
Volt egy ikertestvérpár: Elégedetlenség és elégedetlenség. Mindketten ugyanazt a nevet kapták, mégis különböztek egymástól. Elégedetlenségből csak úgy áradt a rossz indulat, mindent megmérgezett maga körül. „Én ennél többet érdemelnék!”, „Nekem több járna!”, „Neki miért jut több?”, „Ő miért tehet meg többet, mint én?”, „Én is luxus villában szeretnék lakni!”, „Én is el akarok menni Dubaiba!”, „Én sem akarok gürcölni, csak pénzt költeni!”, „Nekem is kell nagyobb autó és nagyobb lakás!”. Ehhez hasonló mondatok kísérték Elégedetlenség útját. Akihez ő útitársként szegődött, az elvesztette lelke nyugalmát. Csak átmenetileg lehetett elégedett, talán egy pillanatig, mert amint megszerezte azt, amire vágyott már is újabb és újabb dologra volt szüksége. Amikor valaki már mindent elért, amit csak szeretett volna, akkor azt a kérdést tette fel: „Jó-jó, de miért nem kaptam meg mindezt 20 évvel ezelőtt, amikor még fiatal voltam? Akkor jobban tudtam volna élvezni az életet!”
Hát elégedetlenség? Ő is járta a maga útját és lába nyomában nap mint nap küzdelem keletkezik. „Ez még nem elég jó, ezen még dolgoznom kell!”, „Szerintem jobb eredményeket is el tudnánk érni!”, „Nem foghat ki rajtam ez a probléma, tudom, hogy kell lennie megoldásnak!”, „Ezt ma még be kell fejeznem, nem akarom holnapra hagyni!”, „Szeretném, ha a gyerekeim már egy jobb világban élnének!”
Az ember ott ült a dolgozószobájában. Sokat küzdött azért, hogy leküzdje magában az Elégedetlenséget. Ő már nem vágyott sok pénzre, nem vágyott karrierre, csak egy kis nyugalomra. Az íróasztalához időnként leült elégedetlenség. Ilyenkor azt vette észre, hogy már két órája csak a novelláját csiszolgatja. Még mindig nem érzi elég jónak. Két óra múlva felállt, gyengéden lesöpörte elégedetlenséget az asztaláról. - Mára elég volt. Holnap majd folytatom. – mondta, s kiment a kertbe, hogy egy kicsit átmozgassa elgémberedett testét. Fontosnak tartotta, hogy megőrizze jó kondícióját.
Néha elégedetlenség ilyenkor is a nyomába szegődött. „Gyerünk!”- súgta a fülébe „Meg tudsz csinálni még egy felhúzást, nem vagy te még olyan öreg!”.